8.rész Beavatás, meg egy kis balhé

Sziasztok!

Itt is az új rész! Ugye már elkezdődött a suli, amit gondolom ti se nagyon vártatok, és sajnos kevesebb időm lesz írni. Megpróbálom majd hetente vagy kéthetente hozni a részeket, de nem ígérem biztosra. Remélem tetszeni fog ez a rész, a következő pedig még izgalmasabb lesz! Jó olvasást! :)

( U.i.: Szereplők frissítve, és hamarosan kikerül egy új. :) )

Nem tudom mennyi idő múlva, és milyen hosszú futás után végre visszaértünk, de nem mondhatni, hogy a legjobb állapotban. Camille arcán először csak döbbenet látszott, aztán megvillant a szeme és mérgesen betaszigált minket az ajtón. Hát igen, nem lehettünk egy felemelő látvány sáros csíkokkal a pólónkon, és levelekkel és gallyakkal díszített hajunkkal, amiből pár tincs az izzadt homlokunkra tapadt. Ugyanis Ryen-nek az a fenomenális ötlete támadt, hogy rövidítsük le az utat az erdőn keresztül. De végül is pár karcolástól a karunkon, és a fák gyökereiben való felbukástól eltekintve sikeresen hazaértünk.

- Őszintén nem tudom, hogy most sírjak vagy nevessek. - csóválta a fejét Camille.

- Hamarabb is hazaérhettünk volna, ha nem kellet volna őt állandóan felkaparnom a földről. - mutatott rám Ryen, mire széttártam a karom.

- Most mi van? Majd javítunk az egyensúlyodon. - bólogatott mintha csak magának mondta volna.

- Nincs semmi baj az egyensúlyommal! - jelentettem ki csípőre tett kézzel. Ryen felvonta a szemöldökét mintha csak azt kérdezné "Komolyan?", de hangosan válaszolni már nem tudott, mert Camille folytatta a lehordást.

- Hol voltatok egyáltalán, és te! - mutatott a fiára. - Miért nem viszed magaddal a telefonod? Nem lehet téged elérni, és ha valami baj lenne, hogyan hívnál fel? Komolyan titeket nem lehet egy napra sem összeereszteni, mert abból tuti nem sül ki semmi jó! - magyarázott, de egy kicsit látni lehetett rajta, hogy szórakoztatja a dolog. Ekkor beugrott egy újabb emlék és elvigyorodtam, mire két kérdő szempár meredt rám. Mutattam nekik egy képet arról, mikor átmásztunk egy kerítésen, hogy megnézhessük a halastót, de Ryen még közelebb akart menni és beleesett. Az őrök felfigyeltek a nagy placcsanásra, ezért gyorsan odasiettem, hogy segítsek neki kijönni, de ahogy próbáltam kihúzni én is megcsúsztam és mellette landoltam. Ryen gyorsan kitolt maga előtt a partra, de ő nem bírt kijönni, és már ott is álltak az emberek köztük apával. Ott álltam a füvön csurom vizesen, mögöttem pedig Ryen evickélt a tóban. Néhányan rosszallóan megcsóválták a fejüket, a többieket pedig szórakoztatta a jelenet, ahogy apát is, aki alig bírta visszafojtani a nevetést.

Camille halványan elmosolyodott az emlék láttán, majd rögtön fel is küldött minket az emeltre, hogy szedjük össze magunkat. Nem tartott sokáig átcserélni egy pólót, de a hajam kibogozása már annál inkább. Camille már türelmetlenül várt ránk, úgyhogy gyorsan lesiettünk és el is indultunk. Ugyanarra mentünk egy ideig, mint Ryen-nel, csak az egyik elágazásnál balra kanyarodtunk.

- Erre rövidebb. - mondta Camille, majd rám nézett. - Ne felejtsd el, hogy amikor kezet fogsz az alfával meg kell villantanod a sárkányszemed. A Dakari törzsben már évszázadok óta ez a szokás, ha új taggal bővül a falka, vagy ha egy rég nem látott személy visszajön.

- Tessék? - kérdeztem értetlenül. - Azt mégis hogyan kell? Én még egyszer sem csináltam ilyet. - hadartam bepánikozva.

- Hogyhogy nem? Hiszen Ryen-nek meg kellet volna tanítania erre séta közben.

- Hupsz. - húzta be a nyakát az előbb említett.

- Hupsz?? - kérdeztük felháborodva Camille-val tökéletesen egyszerre.

- Akkor most mi lesz? - kérdeztem kétségbeesetten.

- Na jó. Még tíz percünk van odaérni, egy kicsit gyakorlunk. - jelentette ki, majd mindannyian megálltunk. - Képzeld azt, hogy a belülről jövő erő átjár, és engedd egy kicsit érvényesülni, de ne teljesen, mert akkor át is változhatsz. Később majd meg tanulod uralni. - mondta, én pedig először furcsán néztem rá majd megpróbáltam.

- Na? Sikerült? - néztem rájuk. - mire megcsóválták a fejüket. Másodjára is megpróbáltam aztán elkezdtem volna harmadjára is, de Ryen megfogta a kezem.

- Nyugi. Ha túl feszült vagy nem fog menni, vagy hirtelen átalakulsz. Lazíts, és engedj az ösztöneidnek, úgy mikor megérkeztünk. - emlékeztetett arra mikor láttam a tükörképemet a tónál. Eszembe jutott az érzés mikor szélsebesen futottam, és akkor különös erő hajtott. Próbáltam erre koncentrálni, és engedtem annak a kis szikrának, hogy újra nagy lánggal égjen, mint legutóbb. Kinyitottam a szemem, és akkor már tudtam, hogy sikerült. Észleltem azt a kis izzást, amit múltkor, és a meleget is belül. 

- Ez hihetetlen! - nyílt el enyhén Camille szája a csodálkozástól. - Ilyen szemeket még sosem láttam.

- Bizony, de haladnunk kéne, mert nincs sok időnk. - sürgetett minket Ryen. Futólépésben továbbhaladtunk, miközben én azon ügyködtem, hogy visszaváltson a szemem az eredetire. Hagytam, hogy a meleg, ami összegyűlt a mellkasomban leülepedjen, és éreztem, hogy a szemem is visszavált az eredetire.

Odaérve az emberek egyre csak gyűltek egy épület előtt, ami valószínűleg a legnagyobb is lehetett a faluban, de mégsem ért a fák lombkoronáinak fölé. Régi építésűnek tűnt, a falak mégis tiszta fehérek voltak, amiket csillogó ezüst díszítés is borított. Márvány oszlopai korinthoszi oszlopfőben végződtek. A lépcső tetején, ami az emberek fölé emelkedett, pedig ott állt az alfa. Átfurakodtunk a tömegen egyenesen az oldalt álló Daniel felé, aki bőszen integetett nekünk. Megálltunk mellette és hallgattuk az éppen elkezdődő beszédet. Joseph beszámolt a kardfogúak támadásáról és, hogy lett két sebesültünk, de hamarosan jól lesznek, mert szerencsére nem súlyosak a sebek. Beszélt még az őrszemekről, és még sok más dologról, amihez nem igazán értettem, és ekkor egy kéz kulcsolódott a karomra. Megfordultam és Lea állt ott.

- Nemsokára te jössz. - mondta halkan, miközben közelebb hajolt, hogy értsem. Erre a kijelentésre kirázott a hideg.

- Izgulsz? - vette észre a megrezzenésemet. - Nem kell. Menni fog! - jelentette ki határozottan. - Eljössz velem este megnézni a röpversenyt? Izgalmas lesz! Az újoncok is a röppályán tanulnak meg repülni, és ott rendezik a versenyeket is.

- Oké elmegyek. Ha sikerül ezt most megcsinálnom. - tettem hozzá, mire megforgatta a szemét.

- Mondom, hogy megcsinálod! A véredben van, ahogyan az összes alakváltóéban. Bízz a képességedben. - mondta, és játékosan megbökött. - Szóval este mindenképp jössz! - jelentette ki.

- Végezetül, pedig szeretnék nektek bemutatni  valakit, aki régen köztünk élt és most újra csatlakozik a falkához. - hallottam meg a falkavezér határozott hangját, mire ledermedtem. Te jó ég! Rólam beszél! Nekem pedig majd ki kéne állni a falka elé megcsinálni azt, amit eddig csak kétszer tettem, és ebből az egyik nem szándékos volt. - Elvárom, hogy segítsetek a beilleszkedésében, mint minden új tagnak. - közölte, majd felém fordulva egyenesen a szemembe nézett, nekem pedig megfagyott a vér az ereimben. 

- Oké, meg tudom csinálni! - biztattam magam. Legalább kiderült, hogy egy kicsit lámpalázas vagyok... Lassan fellépdeltem a lépcsőn, miközben minden egyes lépésnél jobban koncentráltam, hogy érezzem a már jól ismert meleget a bensőmben. Csak az volt a gond, hogy nem éreztem. Már majdnem felértem Joseph mellé, de még mindig semmi. A gyomrom borsónyira szűkült, de nem mutattam ki, hogy ideges vagyok. Látszólag nyugodtan megálltam úgy két méterre tőle, és vártam. Kinyújtotta felém a kezét, és tudtam, hogy itt az idő. Kétségbeesetten kaptam az erőm után, és akkor robbanásszerűen megérkezett a forróság a bensőmbe. A szemem perzselően felizzott, és Joseph pedig hunyorogva nézett rám, mintha vakító fényességet látna. Gyorsan lenyugtattam magam, nehogy egy két lábon járó villanykörtévé váljak, majd sárkány szemekkel kezet fogtam az alfával. Bólintott egy aprót, és utána már mehettem is vissza a helyemre. Hát a többiek reakciója elég vegyes volt. Camille és Lea csodálkozva néztek rám, Daniel izgatottan, Ryen pedig erősen gondolkodva vizslatott.

- Mégis mi a fene történt ott fent? - kérdezte Dan. Igen mostantól ez lesz Daniel beceneve. - Nem csak a szemed világított, de még a hajad is egy kicsit fényben derengett! Mondjuk, gyorsan elmúlt, és aki nem nagyon figyelt oda, az nem is vehette észre.

- Kétlem, hogy nem figyeltek oda egy új falkatag beavatására. - mormolta Ryen. - Mostantól még különórákat is tartok neked a suli mellett. Fejlesztenünk kell az önkontrollod! - határozta el, én meg felhúztam a szemöldökömet.

- Miért? Hiszen nem azzal volt baj, hogy nem tudtam visszafogni az erőmet, hanem azzal, hogy nem tudtam elindítani!

- Utána meg kirobbant belőled, és kis híján teljesen fénybe borítottad magad! - érvelt.

- Azért nem volt ilyen vészes. - szólt közbe Dan, mire Ryen szúrós tekintettel ránézett.

- Ha igaz amit sejtek, jobb felkészülnünk mielőtt még valaki ki akarna majd használni. - fordult felém, majd elindult kifelé a tömegből. Ám engem nem lehet ilyen könnyen lerázni, úgyhogy utána mentem volna, ha nem ragadja meg valaki a karom. 

- Hagyd, ilyenkor úgysem lehet kezdeni vele semmit. Majd beszél róla, ha akar. - mondta Lea. - Inkább induljunk, hogy jó helyünk legyen a röppályán. - kezdett el maga után húzni. Még egyszer visszanéztem arrafelé amerre Ryen indult, de végül megadtam magam és követtem az izgatott lányt. Egyenesen haladtunk, hogy a tömegből kiérve egy újabba botoljunk. Lea szitkozódva megtorpant én meg kis híján neki is mentem volna, ha nem figyelek. Lábujjhegyre álltam, hogy hátha találok majd egy kis egérutat, de még így sem láttam sokkal többet. Nem voltam magas, de alacsony sem, Lea pedig ugyanakkora lehetett, mint én, így ő sem juthatott többre.

- Azt hittem erre nem lesznek sokan, de úgy látszik, most sok mindenkit vonz a verseny.

- Erre. - ragadtam meg hirtelen a csuklóját, majd elkezdtem visszafelé húzni.

- Mégis hova megyünk?

- A megérzésem után.

- Jól hangzik. Csak remélem nem fog megcsalni. - mormolta. Gyorsan megkerültük a nagy épületet, majd az erdő felé siettem.

- Gondolhattam volna, hogy eszedbe jut valami ösvény. Ryen mesélte, hogy elég sokat jártatok az erdőben. Emlékszel rá?- kérdezte kíváncsian.

- Nagyjából igen, de van még pár dolog, ami homályos. - válaszoltam, majd ezután beértünk az erdőbe.