2016. augusztus 28., vasárnap

7.rész Az utólsó akadály



Sziasztok!


Itt is az új rész és remélem tetszeni fog! :) Köszönöm a 850 oldalmegtekintést! Írjatok kommentet is, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre! Jut eszembe kettő karakterrel bővült a szereplők menüpont és egy szereplő képét kicseréltem. Jó olvasást!


- Joseph? Úgy, mint te apa? - kérdeztem.
- Igen. Joseph Clark. A legtöbbször minket csak a vezetéknevünkön szólítottak, így nem volt keveredés. Vagy pedig őt uramnak engem pedig Joe-nak hívtak. - mesélte. - Most viszont indulnunk kell, ha feltűnésmentesen ki akarunk jutni innen. - jegyezte meg mire kissé elszomorodtam.
- Biztos nem maradtok? -  kérdeztem reménykedve.
- Nem lehet. - simított ki anya az arcomból egy tincset. - Ha maradnánk, akkor nagyobb veszély leselkedne rád. Könnyebben megtudnák úgy a kardfogúak, hogy itt vagy ha mi is visszajönnénk. Ha pedig bármi baj van azonnal szólj! Az elménk közötti kapun mindig elérsz. Most pedig hunyd le a szemed. - hajolt oda hozzám és homlokát az enyémhez érintette. Abban a pillanatban megéreztem a kötelék létrejöttét közöttünk, amibe rajtunk kívül nem nyúlhatott bele más. - Így. Holnap pedig gyere vissza a ruháidért meg a cuccaidért. - mondta és láttam rajta, hogy egy kicsit még aggódik.
- Szóval maradhatsz? Király! - lelkesedett be Daniel, akinek a jelenlétéről csaknem el is feledkeztem. - Olyan dolgokat fogunk csinálni, hogy ...  - kezdett bele ravaszul felcsillanó szemekkel, míg össze nem találkozott a tekintete a felnőttekével. - Csupa jót és hasznosat! - fejezte be ártatlanul vigyorogva, mire csaknem felprüszköltem a visszafojtott nevetéstől. Inkább bele sem akartam gondolni mit érthetett a jó és hasznos dolgok alatt ... Gyorsan elköszöntünk anyáéktól és megbeszéltük, hogy holnap délelőtt visszamegyünk a dolgaimért. Miután elmentek, leültünk a kanapéra egy-egy bögre teával, de nem sokáig ücsöröghettünk nyugodtan, mert a két fiú hirtelen felpattant majdnem kiöntve a forró italukat.
- Megjött Joseph. - jelentették be szinte egyszerre, mire majdnem elejtettem a poharam.
- De ezt honnan tudjátok? - kérdeztem.
- Szaglással, és az érzékek kifejlesztésével. Ne félj te is megtanulod majd a suliban. - mondta Daniel. - Akarjátok, hogy behívjam, vagy majd később? - kérdezte, mire mindenki felém fordult. Remek!
- Jó lesz most is. - mondtam nem éppen meggyőzően, Daniel pedig bólintva elindult az ajtó felé, amire összeszorultak az ujjaim a bögrémen.
- Az alfa Elmetörő sárkány. Gondolatolvasó és bárkiről megállapítja, hogy igazat mond e vagy hazudik. - mondta Ryen. Hát nem éppen megnyugtató szavak. 
Nem sokat kellett így ülnünk idegeskedve és már nyílt is az ajtó, amin belépett egy magas,  barna hajú és szürke szemű középkorú férfi, akit pedig Daniel követett. Tiszteletet követelő kisugárzását már csak a mély hangja tette ijesztőbbé. A tekintete nem árult el semmit, de mikor belépett a nappaliba rögtön kiszúrt engem. Felvillant a szeme egy pillanatra, mire szerettem volna még kisebbre összehúzni magam.
- Szóval miatta hívtatok. - állapította meg, miközben én már a menekülési útvonalaimat terveztem. De kívülről nem adtam jelét semminek. Szerintem még az izgulással vegyülő idegességet is rejtve tudtam tartani.
- Ugye te vagy Vane lánya? - kérdezte.
- Igen. - válaszoltam és szerencsére egy kicsit sem remegett meg a hangom.
- Miért vagy itt? - kérdezte már nem annyira színtelen hangon.
- Szerettem volna megismerni a fajtámat, hogy hova tartozom. Ha lehetne itt maradnék.  - válaszoltam. Mintha leomlott volna egy réteg páncél róla, és már nem volt olyan rideg a tekintete, hanem egy csipetnyi bizalmat és kedvességet is tükrözött.
- Örülök, hogy egy Vane visszatért közénk. - mondta barátságosabb hangon, mire egy halvány mosollyal bólintottam.
- Apád régi kérését betartva távol tartunk majd a veszélyes helyektől. Gondolom Jane rögtön vissza is vinne, ha megtudná, hogy kardfogúak közelében járkálsz.
- Az meglehet. Így sem volt könnyű meggyőzni, hogy maradhassak. - mondtam, miközben rám tört az az érzés, hogy én csak olyan helyeken fogok kikötni, ami nem éppen biztonságos.
- Ma gyűlés lesz a faluban. - fordult a férfi Camille felé. - Gyertek el, hogy bemutathassuk a többieknek. - mondta, majd egy rövid köszönés után távozott. Kifújtam a levegőt amiről észre sem vettem, hogy már egy ideje bent tartottam. 
- Hát ez jól ment. - jegyezte meg egy kisebb hallgatás után Ryen, majd felém nyúlt és összeborzolta a hajam.
- Igazán leszokhatnál erről! - mordultam fel, mire mind a két fiú felnevetett.
- Na, nekem mennem kell. - tápászkodott föl Daniel. - Találkozunk a gyűlésen. - mondta, és még egy emberrel kevesebben lettünk.
- Körbe vezesselek a faluban? - kérdezte meg hirtelen Ryen.
- Persze, de nem lesz belőle gond? - kérdeztem mire csak egy vállrándítással felelt. Hát nem akartam már az első nap bajba keveredni, de túl kíváncsi voltam ahhoz, hogy nemet mondjak így elindultam utána az ajtóhoz.
Már egy ideje gyalogoltunk egy hosszú ösvényen, de nem láttam semmi jelét annak, hogy itt laknának.
- Mégis milyen messze van?
- Már hamarosan odaérünk. Tudod, a falu úgy van felépítve, hogy rengeteg ösvény behálózza azt, és szinte mindegyik a falu központjába juttat, ha követed őket. A központban nem laknak sokan, csak akik ott dolgoznak. Még az alfa és a családja sem. A könyvtáros is a könyvtárban lakik, a pék pedig az üzlete fölött. Van ott még hentes és gyümölcsös is, meg még egynéhány bolt. Mondjuk a ruhákért meg egyéb dolgokért az emberek városába szoktunk menni. - magyarázta, én meg nem győztem befogadni ezt a sok információt.
- De hogyan szerzitek be ezt a sok mindent? - kérdeztem, hiszen gondolom, emberek nem járnak ide, hogy behozzák a szükséges dolgokat.
- Jól gondolod. - mondta, mire felvontam a szemöldököm. - Túl nyílt volt az elméd így meghallottam, de ne félj, majd megtanulod lezárolni. - magyarázta, mire én elképzeltem, hogy az összes emlékemet, a gondolataimat meg mindent egy ládába bezárom, amihez csak nekem van kulcsom. - Na így kell ezt! - nézett rám elismerően. - A kérdésedre a válasz pedig, hogy mi hozzuk be magunknak, ami kell nem pedig az emberek. A beszerzés is egy olyan munka, amit a suli kijárása után lehet választani.
- Oké, értem. De még egy kérdés. Ha nem a falu központjában laknak a többiek, és nem is itt akkor hol?
- Na, figyelj. - állt meg, és a karomnál fogva maga mellé húzott. - Nézz arra és koncentrálj. - mutatott egy pontra maga elé az erdőben, de fák kacskaringós ágain kívül nem láttam semmit. Kérdőn ránéztem, ő meg csak megfogta a fejem és visszafordított. - Koncentrálj! Próbálj túlnézni a fákon. - mondta, én meg csak bámultam az erdőt. Egyszer csak mintha az ágak távolodtak volna egymástól egyre nagyobb réseket hagyva maguk között, és akkor megpillantottam egy faházat. Sötét színe, nagy ablakai és terasza modern hatást kölcsönzött neki.
- Mindenki ilyen rönkházakban lakik?
- Igen. Ez jobban beleolvad az erdőbe, és mint láttad a fák elrejtik őket, és néha még nekünk is segítenek. - mondta, én meg hitetlenkedve meredtem rá. Nem semmi, hogy a növények vigyáznak az alakváltókra és a házaikra is.
- Ez hihetetlen. - jegyeztem meg csodálkozva. - Ha véletlenül erre tévedne egy ember, akkor ő nem látná meg a házakat?
- Nem. De ha mégis amire szinte semmi esély sincsen, akkor egy Álomhozó, mint anyukád meg én kitörölné az emlékezetéből, hogy itt járt.
- Héj, Ryen! - hallottunk meg egy kiáltást hátulról. - Kit hoztál magaddal? - kérdezte a lány kissé gyanakvóan oldalra döntve a fejét mikor észrevett. Sötétszőke haja és kék szeme volt.
- Szia, Lea! Ő itt az unokatesóm Sophie.
- Ó, szia! - nézett rám a csodálkozástól nagyobbra nyílt szemekkel. - Lea Wright vagyok. - mutatkozott be mire mosolyogva biccentettem. - Hallottam én már rólad. Szívesen megmutatok majd mindent! Tudod Ryen nem mindig a legkiválóbb társaság... - kezdte, de a mondat félbe szakadt, mert Ryen az oldalába akart bökni, mire a lány nevetve arrébb ugrott. - Na, majd még találkozunk, de most mennem kell, mert mindjárt kezdődik a gyűlés. - mondta, majd mosolyogva felém intett és elfutott.
- A gyűlés! - csapott a homlokára Ryen. - Húzzunk haza, mert elsétáltuk az időt! - mondta, majd megint karon ragadva engem elkezdett visszafelé futni, én pedig loholhattam utána.





10 megjegyzés:

  1. Nagyon jó rész lett! Gratulálok a 850 oldalmegtekintéshez! Várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon érdekes történet. Nagyon jól írsz! Csak így tovább��!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon tetszett ez a rész :). Már várom, hogy a többiek hogyan fogadják, majd Sophie érkezését.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök neki!:) Majd meglátod, hamarosan érkezik a folytatás!

      Törlés
  4. Én is gratulálok :D Nagyon jó rész lett, mindjárt a szereplők frissítését is lecsekkolom ;) Az alfát kicsit ridegebbnek képzeltem, de tényleg sugárzik belőle a tekintély :) Siess a kövivel! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :) Örülök hogy tetszett! Szerencsére ő jó alfa nem olyan mint a régi. Már volt róla említés, de majd lesz később bővebb beszámoló róla. Oké sietek! :)

      Törlés
  5. Szia! Nagyon tetszik ők!!! Mikor jön a kövi? ����

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszi! :) Valószínűleg holnap érkezik!

      Törlés