Sziasztok!
Itt is az új rész
és remélem tetszeni fog! :) Köszönöm a 850 oldalmegtekintést! Írjatok kommentet
is, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre! Jut eszembe kettő karakterrel bővült
a szereplők menüpont és egy szereplő képét kicseréltem. Jó olvasást!
- Joseph? Úgy,
mint te apa? - kérdeztem.
- Igen. Joseph
Clark. A legtöbbször minket csak a vezetéknevünkön szólítottak, így nem volt
keveredés. Vagy pedig őt uramnak engem pedig Joe-nak hívtak. - mesélte. - Most
viszont indulnunk kell, ha feltűnésmentesen ki akarunk jutni innen. - jegyezte
meg mire kissé elszomorodtam.
- Biztos nem
maradtok? - kérdeztem reménykedve.
- Nem lehet. -
simított ki anya az arcomból egy tincset. - Ha maradnánk, akkor nagyobb veszély
leselkedne rád. Könnyebben megtudnák úgy a kardfogúak, hogy itt vagy ha mi is
visszajönnénk. Ha pedig bármi baj van azonnal szólj! Az elménk közötti kapun
mindig elérsz. Most pedig hunyd le a szemed. - hajolt oda hozzám és homlokát az
enyémhez érintette. Abban a pillanatban megéreztem a kötelék létrejöttét
közöttünk, amibe rajtunk kívül nem nyúlhatott bele más. - Így. Holnap pedig
gyere vissza a ruháidért meg a cuccaidért. - mondta és láttam rajta, hogy egy
kicsit még aggódik.
- Szóval
maradhatsz? Király! - lelkesedett be Daniel, akinek a jelenlétéről csaknem el
is feledkeztem. - Olyan dolgokat fogunk csinálni, hogy ... - kezdett bele
ravaszul felcsillanó szemekkel, míg össze nem találkozott a tekintete a
felnőttekével. - Csupa jót és hasznosat! - fejezte be ártatlanul vigyorogva,
mire csaknem felprüszköltem a visszafojtott nevetéstől. Inkább bele sem akartam
gondolni mit érthetett a jó és hasznos dolgok alatt ... Gyorsan elköszöntünk
anyáéktól és megbeszéltük, hogy holnap délelőtt visszamegyünk a dolgaimért.
Miután elmentek, leültünk a kanapéra egy-egy bögre teával, de nem sokáig
ücsöröghettünk nyugodtan, mert a két fiú hirtelen felpattant majdnem kiöntve a
forró italukat.
- Megjött Joseph.
- jelentették be szinte egyszerre, mire majdnem elejtettem a poharam.
- De ezt honnan
tudjátok? - kérdeztem.
- Szaglással, és
az érzékek kifejlesztésével. Ne félj te is megtanulod majd a suliban. - mondta
Daniel. - Akarjátok, hogy behívjam, vagy majd később? - kérdezte, mire mindenki
felém fordult. Remek!
- Jó lesz most is.
- mondtam nem éppen meggyőzően, Daniel pedig bólintva elindult az ajtó felé,
amire összeszorultak az ujjaim a bögrémen.
- Az alfa Elmetörő
sárkány. Gondolatolvasó és bárkiről megállapítja, hogy igazat mond e vagy
hazudik. - mondta Ryen. Hát nem éppen megnyugtató szavak.
Nem sokat kellett
így ülnünk idegeskedve és már nyílt is az ajtó, amin belépett egy magas,
barna hajú és szürke szemű középkorú férfi, akit pedig Daniel követett.
Tiszteletet követelő kisugárzását már csak a mély hangja tette ijesztőbbé. A
tekintete nem árult el semmit, de mikor belépett a nappaliba rögtön kiszúrt
engem. Felvillant a szeme egy pillanatra, mire szerettem volna még kisebbre
összehúzni magam.
- Szóval miatta
hívtatok. - állapította meg, miközben én már a menekülési útvonalaimat
terveztem. De kívülről nem adtam jelét semminek. Szerintem még az izgulással
vegyülő idegességet is rejtve tudtam tartani.
- Ugye te vagy
Vane lánya? - kérdezte.
- Igen. -
válaszoltam és szerencsére egy kicsit sem remegett meg a hangom.
- Miért vagy itt?
- kérdezte már nem annyira színtelen hangon.
- Szerettem volna
megismerni a fajtámat, hogy hova tartozom. Ha lehetne itt maradnék. - válaszoltam. Mintha leomlott volna egy
réteg páncél róla, és már nem volt olyan rideg a tekintete, hanem egy csipetnyi
bizalmat és kedvességet is tükrözött.
- Örülök, hogy egy
Vane visszatért közénk. - mondta barátságosabb hangon, mire egy halvány
mosollyal bólintottam.
- Apád régi
kérését betartva távol tartunk majd a veszélyes helyektől. Gondolom Jane rögtön
vissza is vinne, ha megtudná, hogy kardfogúak közelében járkálsz.
- Az meglehet. Így
sem volt könnyű meggyőzni, hogy maradhassak. - mondtam, miközben rám tört az az
érzés, hogy én csak olyan helyeken fogok kikötni, ami nem éppen biztonságos.
- Ma gyűlés lesz a
faluban. - fordult a férfi Camille felé. - Gyertek el, hogy bemutathassuk a
többieknek. - mondta, majd egy rövid köszönés után távozott. Kifújtam a levegőt
amiről észre sem vettem, hogy már egy ideje bent tartottam.
- Hát ez jól ment.
- jegyezte meg egy kisebb hallgatás után Ryen, majd felém nyúlt és
összeborzolta a hajam.
- Igazán
leszokhatnál erről! - mordultam fel, mire mind a két fiú felnevetett.
- Na, nekem mennem
kell. - tápászkodott föl Daniel. - Találkozunk a gyűlésen. - mondta, és még egy
emberrel kevesebben lettünk.
- Körbe vezesselek
a faluban? - kérdezte meg hirtelen Ryen.
- Persze, de nem
lesz belőle gond? - kérdeztem mire csak egy vállrándítással felelt. Hát nem
akartam már az első nap bajba keveredni, de túl kíváncsi voltam ahhoz, hogy
nemet mondjak így elindultam utána az ajtóhoz.
Már egy ideje
gyalogoltunk egy hosszú ösvényen, de nem láttam semmi jelét annak, hogy itt
laknának.
- Mégis milyen
messze van?
- Már hamarosan
odaérünk. Tudod, a falu úgy van felépítve, hogy rengeteg ösvény behálózza azt,
és szinte mindegyik a falu központjába juttat, ha követed őket. A központban
nem laknak sokan, csak akik ott dolgoznak. Még az alfa és a családja sem. A
könyvtáros is a könyvtárban lakik, a pék pedig az üzlete fölött. Van ott még
hentes és gyümölcsös is, meg még egynéhány bolt. Mondjuk a ruhákért meg egyéb
dolgokért az emberek városába szoktunk menni. - magyarázta, én meg nem győztem
befogadni ezt a sok információt.
- De hogyan
szerzitek be ezt a sok mindent? - kérdeztem, hiszen gondolom, emberek nem
járnak ide, hogy behozzák a szükséges dolgokat.
- Jól gondolod. -
mondta, mire felvontam a szemöldököm. - Túl nyílt volt az elméd így
meghallottam, de ne félj, majd megtanulod lezárolni. - magyarázta, mire én
elképzeltem, hogy az összes emlékemet, a gondolataimat meg mindent egy ládába
bezárom, amihez csak nekem van kulcsom. - Na így kell ezt! - nézett rám
elismerően. - A kérdésedre a válasz pedig, hogy mi hozzuk be magunknak, ami
kell nem pedig az emberek. A beszerzés is egy olyan munka, amit a suli kijárása
után lehet választani.
- Oké, értem. De
még egy kérdés. Ha nem a falu központjában laknak a többiek, és nem is itt
akkor hol?
- Na, figyelj. -
állt meg, és a karomnál fogva maga mellé húzott. - Nézz arra és koncentrálj.
- mutatott egy pontra maga elé az erdőben, de fák kacskaringós ágain kívül nem
láttam semmit. Kérdőn ránéztem, ő meg csak megfogta a fejem és visszafordított.
- Koncentrálj! Próbálj túlnézni a fákon. - mondta, én meg csak bámultam az
erdőt. Egyszer csak mintha az ágak távolodtak volna egymástól egyre nagyobb
réseket hagyva maguk között, és akkor megpillantottam egy faházat. Sötét színe,
nagy ablakai és terasza modern hatást kölcsönzött neki.
- Mindenki ilyen
rönkházakban lakik?
- Igen. Ez jobban
beleolvad az erdőbe, és mint láttad a fák elrejtik őket, és néha még nekünk is
segítenek. - mondta, én meg hitetlenkedve meredtem rá. Nem semmi, hogy a
növények vigyáznak az alakváltókra és a házaikra is.
- Ez hihetetlen. -
jegyeztem meg csodálkozva. - Ha véletlenül erre tévedne egy ember, akkor ő nem
látná meg a házakat?
- Nem. De ha mégis
amire szinte semmi esély sincsen, akkor egy Álomhozó, mint anyukád meg én
kitörölné az emlékezetéből, hogy itt járt.
- Héj, Ryen! -
hallottunk meg egy kiáltást hátulról. - Kit hoztál magaddal? - kérdezte a lány
kissé gyanakvóan oldalra döntve a fejét mikor észrevett. Sötétszőke haja és kék
szeme volt.
- Szia, Lea! Ő itt
az unokatesóm Sophie.
- Ó, szia! -
nézett rám a csodálkozástól nagyobbra nyílt szemekkel. - Lea Wright vagyok. -
mutatkozott be mire mosolyogva biccentettem. - Hallottam én már rólad. Szívesen
megmutatok majd mindent! Tudod Ryen nem mindig a legkiválóbb társaság... -
kezdte, de a mondat félbe szakadt, mert Ryen az oldalába akart bökni, mire a
lány nevetve arrébb ugrott. - Na, majd még találkozunk, de most mennem kell,
mert mindjárt kezdődik a gyűlés. - mondta, majd mosolyogva felém intett és
elfutott.
- A gyűlés! -
csapott a homlokára Ryen. - Húzzunk haza, mert elsétáltuk az időt! - mondta,
majd megint karon ragadva engem elkezdett visszafelé futni, én pedig
loholhattam utána.
Nagyon jó rész lett! Gratulálok a 850 oldalmegtekintéshez! Várom a folytatást! :)
VálaszTörlésKöszönöm! :) Sietek vele!
TörlésNagyon érdekes történet. Nagyon jól írsz! Csak így tovább��!
VálaszTörlésKöszönöm! Örülök hogy tetszik! :)
TörlésNagyon tetszett ez a rész :). Már várom, hogy a többiek hogyan fogadják, majd Sophie érkezését.
VálaszTörlésÖrülök neki!:) Majd meglátod, hamarosan érkezik a folytatás!
TörlésÉn is gratulálok :D Nagyon jó rész lett, mindjárt a szereplők frissítését is lecsekkolom ;) Az alfát kicsit ridegebbnek képzeltem, de tényleg sugárzik belőle a tekintély :) Siess a kövivel! :D
VálaszTörlésKöszönöm! :) Örülök hogy tetszett! Szerencsére ő jó alfa nem olyan mint a régi. Már volt róla említés, de majd lesz később bővebb beszámoló róla. Oké sietek! :)
TörlésSzia! Nagyon tetszik ők!!! Mikor jön a kövi? ����
VálaszTörlésSzia! Köszi! :) Valószínűleg holnap érkezik!
Törlés