5.rész Egy érdekes este

Sziasztok!

Itt is a folytatás. Köszönöm nektek a kommenteket és a felíratkozást! :) Jó olvasást ehhez a részhez is!

Ott álltam és bámultam, mert nem tudtam elhinni, hogy egy sárkánnyal állok szemben, aki ráadásul az unokatesóm is. Egy kis részem elmenekült volna, de mégsem tettem, és lassan elindultam felé. Ő lehajolt én meg felmásztam a hátára és elhelyezkedtem a szárnyai előtt, majd belekapaszkodtam a nyakába.

- Készen állsz? - kérdezte, és a hangja olyan élénken csengett az elmémben, hogy inkább még jobban belekapaszkodtam.

- Igen. - mondtam, és megerősítésként még bólintottam is, amit ő nem láthatott. Félig felém fordította a fejét, kitárta a szárnyait, és elrugaszkodott majd erős szárnycsapásokkal a levegőbe emelkedett. Hihetetlen érzés volt egyre magasabbra szállni, és látni, hogyan távolodok a földtől. Éreztem, hogyan dolgoznak alattam Ryen másik alakjának izmai. Ahogy megfeszülnek a szárnyak, és egyre messzebb repítenek minket az otthonomtól. Még egyszer visszanéztem, és tudtam, hogy majd visszajövök ide. Hacsak nem a szüleim jönnek utánam. Ezután újból előre figyeltem, és ekkor már Ryen egyenesbe jött. Pont annyira emelkedett föl, hogy ne fázzak, de ne is legyünk közel a városhoz. Kitártam a karom, és élveztem, hogy a hajam vöröses zászlóként lobog mögöttem.

- Tudtam én, hogy te repülésre születtél. - mondta Ryen, és még a fejemben is érzékeltem, hogy mosolyog. Kicsit szokatlan volt még ez a gondolatban beszélgetés, és ha nem vigyázol többet is mondhatsz annak, akivel beszélsz, mint amennyit akarnál. Az utazó társam fél órán keresztül tanítgatta hogyan kell falat vonni az elmém köré, vagy éppen hogyan lökjem ki onnan az illetéktelen behatolót. Majd ezután rátértünk arra, hogyan kell egy képet megmutatni a másiknak. Ryen kezdte, és hirtelen bevillant egy pár másodperces jelenet, ahogyan sárkányok röpködtek egy nagy füves pálya felett.

- Ez itt a röppályánk. Itt tanulunk meg repülni, aztán mehetünk szabadon is.

- De ez nem ér, ez nem is kép!

- Hát, az ügyesebbek már ilyet is tudnak. - vigyorodott el.

- Felvágós! - ütöttem egy kicsit a nyakára, mire pördült egyet a levegőben én pedig sikkantva kerestem kapaszkodó után.

- Ne izgulj, majd megtanítalak, de most elég csak egy kép. - mondta, és érdeklődően felém nézett, mert még mindig teljes erőmből szorítottam. Az ijedségtől nagyra nyílt szemeim összehúzódtak és mérges pillantást lövelltem felé, mire elnevette magát.

- Jól van, többet nem csinálom. - nézett rám boci szemekkel, de én csak azért sem enyhültem meg.

- Biztos vannak olyan sárkányok, akiknél ez aranyos, de te nem tartozol közéjük. - mondtam szemtelenkedve, mire kissé megrázta magát.

- Tudok én rosszabbakat a pörgésnél is. - jegyezte meg egy huncut mosollyal. - Na mutasd azt a képet. - kérte, én pedig kerestem egy megfelelőt. Rákoncentráltam arra, ahogyan Gombóc aludt a szőnyegemen, majd megpróbáltam elküldeni Ryennek.

- Na? - kérdeztem.

- Semmi.

- Most? - próbáltam újra.

- Még mindig nem. - mondta, úgy mintha nem is számított volna másra, mire elhatároztam, hogy úgyis sikerülni fog és jó erősen rákoncentráltam a kép közvetítésére.

- Héj! - rázta meg a fejét. - Ezt szó szerint belenyomtad a fejembe. - mondta mire elnevettem magam. - Próbáld gyengédebben, csak a technikán kéne csiszolni egy keveset. - tanácsolta, és mire a mondat végére ért már át is küldtem egy másikat.

- Na így már jó! - biccentett elismerően.

- Pont végszóra, mert már meg is érkeztünk. - mutattam le egy fák takarásában rejtőzködő házra.

- Honnan tudtad? - nézett rám meglepetten.

- Tippeltem. - vontam vállat egy fél mosollyal.

Óvatosan leszállt ami nehéz lehetett, tekintve, hogy ezt a környéket teljesen beborította a növényzet.  Terebélyes fák, sűrű bokrok nőttek mindenfelé. Mikor földet értünk lecsúsztam a hátáról és megálltam körbenézni. Lehunytam a szemem és éleset szippantottam a friss levegőből. Amint a tüdőmbe leérkezett rögtön úgy éreztem mintha feltöltődtem volna, és az érzékeim kiélesedtek.  Mindenféle növény friss, és néhánynak kissé orrfacsaró szagát, és a magas fűben megbúvó virágok édeskés illatát is megéreztem. Halottam a távoli madárcsicsergést, és az egész olyan felemelő volt, mintha... haza érkeztem volna. A szemeim is megváltoztak, és ha rászuggeráltam valamire azonnal kiélesedtek. Ránéztem Ryenre és megéreztem az apró rezdülését, hogy ő is észrevette a változást. Újból beleszimatoltam a levegőbe, ami egy közeli víz illatát sodorta felém. Hirtelen ötlettől vezérelve megiramodtam és követtem a szagot. Látni akartam amit a mellettem álló fiú, aki most éppen sárkány mit lát rajtam. Egyre gyorsabban futottam és tudtam, hogy ilyen sebességre egy ember már nem képes. Nevetve átugrottam egy farönköt és végre igazán szabadnak érezhettem magam. A kis fák és a bokrok levelei végigsimítottak rajtam, mikor elsuhantam mellettük. Mintha ők is üdvözöltek volna itthon. Nem sokára egy kis tóhoz értem és kifújva magam közelebb léptem hozzá. A víz tükörképében magamat láttam meg sárga szinte világító szemekkel, néhány barnás és zöldes apró csíkokkal az íriszemben, amit egy fekete körvonal választott el a szemem fehérjétől. A pupillám úgy állt, akár egy barátságos macskának, nem pedig olyan penge vékonyra összehúzódva, mint azoknak a harcra kész sárkányoknak az álmomban.

- Hú, gyors voltál. - állt meg mellettem Ryen most már emberként és felöltözve. - Kíváncsi vagyok, milyen fajtájú lehetsz. Ilyen szemeket még egyszer sem láttam. - nézett a szemembe.

- Miért milyeneket láttál?

- A barna és a zöld a leggyakoribb. De mondjuk, vízi sárkányoknál előfordul a kék is. Ettől függetlenül sokféle lehet.

- Milyen fajták vannak még? - kérdeztem érdeklődve.

- Hát jó pár van, de szerintem a húszat nem haladja meg. Bár biztos vannak olyan fajták amikről még nem tudunk. Na, mindegy most nem kezdem el sorolni, majd megtanulod a suliban.

- Suli? Ugye nem mondod komolyan, hogy nálatok alakváltóknál is van?

- Azt hitted megúszhatod mi? - nevette el magát. - Igen van, de teljesen más, és érdekesebb. Csak tizennyolc vagy tizenkilenc éves korig kell járni, utána pedig csatlakozunk a falka életéhez és különböző feladatokat kapunk, például vadászat, felderítés vagy gyógyítás. A jó benne, hogy napi maximum három-négy óránk van. A rossz, hogy nincsenek szünetek. - közölte, mire elkerekedett a szemem.

- Hogy mi? Se téli se nyári se semmi? - kérdeztem hitetlenkedve.

- Mm-mm. - intett nemet a fejével. - De vannak hétvégék, és ünnepnapokkor, karácsony, húsvét meg ilyenekkor nem kell menni. Mondjuk kevesebbet ünneplünk, mint a rendes emberek. - magyarázta. - Na, de induljunk, mert anya már vár, és persze az ágyam is. - ásított egyet. Visszasétáltunk a leszállás helyére és odamentünk az ajtóhoz, ahol Ryen benyitott, majd előre engedett. Amikor beléptem, rögtön megakadt a szemem egy konyhában sündörgő alakon. Világos barna haja volt, aminél a szeme pár árnyalattal sötétebb lehetett. Mikor felém nézett megdermedtem. Az arca olyan ismerős volt és kicsit hasonlított is anyáéra. A szemük azonos volt, de anyának vöröses barnás haja van, mint nekem. Ekkor beugrott, hogy ő anya két évvel fiatalabb húga. Már csak a nevét kéne még kitalálnom.

- Sophie! - mondta ki a nevem kissé hitetlenkedve. - Örülök, hogy újra látlak. Nem hittem volna, hogy megismersz, gondolom Jane kitörölte az emlékeidet. - hozta szóba anyát.

- Igen, de segítettem, hogy gyorsabban vissza is kapja őket. - vigyorodott el Ryen elfojtva egy ásítást. - Na, én megyek aludni. Jó éjt. - mondta, és eltűnt egy ajtó mögött.

- Camille, ugye? - kérdeztem félénken, hiszen olyan zavaró volt, hogy alig ismerem meg azokat, akik végig tudtak rólam. Mosolyogva bólintott, majd beljebb invitált, és leültünk a kanapéra.

- Te tudod, hogy miért titkolta el előlem ezt? - kérdeztem halkan.

- Igen, de most biztosan fáradt lehetsz. Majd megbeszéljük holnap. - próbálta terelni a témát. - Pár éjszakára maradj itt, és ha van kedved lakhatsz is itt velünk, örülnénk neki. Vagy ha nem akkor majd megmutatjuk a régi házatokat. Szerencsére itt van a közelben.

- Köszi, átgondolom. - válaszoltam, miközben egyre több emlék lepett el, hogy kiskoromban sokszor aludtam és játszottam is itt. -  De muszáj pár dolgot megtudnom, a nélkül úgysem tudnék elaludni.

- Mindig is ilyen makacs voltál. - nevetett fel. - Na, rendben kérdezz. - adta meg magát.