Sziasztok!
Meg is hoztam az első részt, és remélem tetszeni fog! Jó
olvasást!
- Sophie!
Ébresztő! - törte meg anya hangja a kora reggeli csendet, mire még inkább a
párnámba fúrtam az arcom. - Tudod, hogy ma délben vendégeink jönnek. Nagyon jó
barátink, és már rég nem láttuk őket. Most legalább majd megismerkedsz velük. -
kopogott be anya az ajtón a folyamatos beszéd mellett.
- Hurrá! -
motyogtam bele álmosan a párnámba. Ez volt az első gondolatom szombat reggel
hét órakor. De legalább nyári szünet révén majd kipihenhetem magam. Lerúgtam
magamról a takarót és kisepertem az arcomból hosszú vöröses hajam, majd nagy
nehezen rábírtam magamat, hogy kikeljek az ágyból. Az ajtóval szemben álltam,
és farkasszemet néztem a kilinccsel, hogy lenyomjam - e vagy ne. Nagyot
sóhajtva inkább kimentem az ajtón, és elindultam a fürdőszoba irányába, azonban
a lentről jövő sutyorgás megállított a műveletben. A lépcsőhöz lopakodtam, és
óvatosan leültem a legfölső fokára, ahonnan valamennyire hallhattam a halk
beszédet.
- Biztos, hogy jó
ötlet ez? - kérdezte aggodalmasan anya, mire felvontam a szemöldököm.
- Ezt már
megbeszéltük. Nem fogja észrevenni, és ők is tudják, hogy előtte ez titok. -
válaszolt apa, mire érdeklődően közelebb hajoltam, de erre meg megnyikordult
alattam a fa. Na nem igaz, hogy pont a lépcsőfok recsegős deszkájára sikerült
ráülnöm! Így hát halkan felálltam, és úgy tettem mintha épp most indultam volna
lefelé.
- Jó reggelt! -
ültem le hozzájuk reggelizni, mire mindketten csodálkozva néztek rám.
- Gyorsan
felkeltél. - állapította meg apa, miközben megvajazta a pirítósát.
Hát igen, szokásom
visszaaludni pár percre vagy félórára ébresztés után. Gyorsan bekanalaztam egy
tál müzlit, majd felsiettem átöltözni, és megágyazni. Mikor kész lettem újfent
lementem, mire anya egy "Jókor jöttél." mondattal a kezembe nyomta a
porszívót.
- Hát a szomszédok
biztos örülni fognak ennek ilyenkor. - gondoltam, majd hozzáláttam a
munkának. Mikorra végeztem mind a két emelettel betoppant Jenny, a legjobb
barátnőm, mivel tegnap megígérte, hogy átjön segíteni.
- Na mit
csináljunk? - vigyorgott rám.
- Menjünk le a
konyhába főzni. - találtam ki, de anya rögtön meg is hiúsította a tervem.
- Inkább menjetek
ki kocsit mosni, mert még felrobbantjátok a konyhát. - terelt ki minket anya,
és gyorsan becsukta mögöttünk az ajtót.
- Nagyon
izgatottak. - mondta furcsán méregetve az ajtót.
- Nekem mondod? -
kérdeztem rámeredve, majd felkötöttük a hajunkat. Pontosabban csak én, mert
neki már a sötétbarna hajzuhataga be volt fonva. Aztán sikerült előkerítenünk
két szivacsot, és nekiláttunk a munkának. Hamar kész lettünk, viszont néhány
vízcseppel gazdagabbak lettek a pólóink, majd elköszöntem Jennytől mert neki
már mennie kellett, és jut eszembe nekem is mert már mindjárt itt vannak a
vendégek. Amint beléptem a bejárati ajtón, rögtön megcsapott a sok meleg étel
illatának egyvelege.
- Kész lettetek? -
közeledett felém anya egy fakanállal a kezében, amit rögtön a számba is
nyomott, hogy kóstoljam meg a rajta lévő kaját. - Na, milyen?
- Nagyon jó! -
bólogattam, de azt már nem volt időm megkérdezni, hogy miket főzött még, mert fel
is küldött az emeletre, hogy cseréljem ki a pólóm egy szebb felsőre. Na, most
már komolyan érdekel, hogy kik ezek a régi ismerősök. A szekrényem előtt vagy
tíz percet eltöltöttem, mire kiválasztottam a megfelelő ruhadarabot, és pont
mikor öltöztem már csöngettek is. Úgyhogy szapora mozdulatokkal kész is lettem,
és már siettem is le a lépcsőn. Ahogyan elhagyta a lábam az utolsó lépcsőfokot,
és ránéztem az ajtóban álló alakokra rögtön lefagytam. Egy házaspár volt ott,
de nem egy fiú állt mellettük, ahogy anyaék mesélték, hanem kettő. Na, és az
egyik volt a kiváltó oka a dermedtségemnek. Na nem azért mert megtetszett vagy
valami ilyesmi, hanem mert úgy éreztem mintha ismerném pedig nem. Szőkés kissé
kócos haja, és sötétbarna szeme volt, és nálam egy fejjel magasabb lehetett, én
pedig nem voltam sem alacsony sem magas. Egy ideje már ott álltam
mozdulatlanul, és éreztem, hogy egyszerre minden izmom megfeszül. Anya
üdvözléskor suttogva megkérdezte a nőt, hogy mit keres itt az a fiú, akit én
bámulok most, mire hirtelen összerezzentem, mert olyan volt mintha anya
mellettem normál hangerővel tette volna fel a kérdést. Mióta hallok én ilyen
jól? Aztán végre észbe kaptam, és én is odamentem köszönni.
- Örvendek! - köszöntem, és próbáltam figyelmen kívül hagyni az ismerős idegen
fürkésző tekintetét.
- Szia! Mi vagyunk
a Black család. - mosolygott a nő. - Te ugye Sophie vagy? - tudakolta.
- Igen. -
mosolyogtam vissza eddig jól leplezve a feszültségem. Ahogy ott álltam a
közelükben az érzékeim úgy kiélesedtek, mint még soha. Egyszerre csapott meg
többféle parfüm illata is, de úgy hogy szinte beleszédültem abba. Még pár
kérdésre válaszoltam, aztán a felnőttek otthagytak minket. Hát remek!
- Szia, Daniel
vagyok! - mosolygott rám a másik rövid barna hajú és ugyanolyan szemű srác. - Ő
pedig itt a potyautas haverom, Ryen. - bökte oldalba, mire ő intett egyet.
Mintha kicsit ideges lenne. - Na, hagylak is titeket. Tudod, ő csak miattad
jött. - súgta, mire még inkább leforrázva álltam ott. Ránéztem Danielre, de kár
volt mert most egész nap azon gondolkodhatok, hogy káprázott e a szemem vagy sem. Ugyanis hirtelen
megvillant a szeme, a barna színt átvette a zöld különféle árnyalata, és a
pupillája összeszűkült, mint a macskának. A következő pillanatban pedig már
teljesen normális volt, és ment is tovább a felnőttek után. Én meg csak ott
álltam, és éreztem, hogy váltakozva önt el a hideg és a meleg. Most meg lázas
leszek vagy mi? Mintha a még mindig mellettem álló fiú is megérezte volna, rám
nézett és gyorsan végigpásztázott a szemével, mintha keresne valami különöset
rajtam. Ez már kezdett egyre inkább zavarni, de mielőtt hátrálhattam volna
megszólított.
- Nem akarsz egyet
sétálni a kertben? - kérdezte.
- Öhm, de,
mehetünk. - mondtam kicsit gyanakodva, de nem riadtam vissza mert már érdekelt,
hogy mi sül ki ebből.
Nagyon jó lett, izgatottan várom a folytatást! :)
VálaszTörlésKöszi! :) Az is hamarosan jön.
TörlésNagyon izgalmasan kezdted a sztorit, és várom a kövi fejezetet!
VálaszTörlésKöszi! A következő részek még inkább izgalmasabbak lesznek. :)
TörlésNagyon-nagyon izgi, siess a kövivel! Annyit elárulsz, számíthatunk-e "hibbant" barátainkra? :)
VálaszTörlésKöszi és oké! Nem ebben nem lesznek benne, ez egy egészen más történet. A szereplőket meg mindent én találtam ki, de attól még lesznek sárkányok benne csak másmilyen formában, és még sok minden más is. :)
TörlésNincs gond, így is nagyon érdekel a történet :)
TörlésAnnak örülök :)
Törlés